Sziasztok!
Itt is vannak az április blogbejegyzések. Mint említettem, amíg nem érem utól magam a bejegyzések fordításában, egyben fogom hozni őket.

Április 2:
"Minden szombaton tartunk randit... de ezúttal egy kis meglepetés is volt! Mielőtt belekezdenék, hadd foglaljam össze a mai napomat (bár talán már tudod az instagramomról). Ma reggel dedikáltam pár könyvemet, majd rész vettem egy rövid fotózáson, amit a kiadóm intézett. Már csak 3 nap és kijön nemzetközileg is! HA kanadai, amerikai vagy brit vagy akkor számodra van egy nyereményjátékom. (volt egy link, de az már nem él - szerkesztő) Ha olvastad már vagy csak most kezded el olvasni, akkor értheted a ruhaválasztásomat. Miután befejeztem a könyvvel kapcsolatos feladataimat, a napom szabad volt. Felix és én úgy terveztük, hogy bemegyünk a központba, ahol a legtöbb üzlet van és ahol Felix kedvére vásárolhat - persze nem panaszkodhatok közben. Ettünk a Chopstix-ben, mint általában, majd kószáltunk Lanes-ben. Megálltam két király üzlet előtt: az egyik a Snoopers Paradise volt, ami abszolút a kedvencem lett, mivel náluk lehet egy csomó vintage cuccot venni, így találtam meg oversized pulóvert mindössze 10 fontért. Aztán átmentünk a másik boltba, a Family Store-ba, amit korábban soha nem néztünk meg, de egy csomó király kitűzőt találtam - boldog vagyok, hogy bementem oda. Az időjárás hirtelen megváltozott napos és melegből, hideg és szeles lett, szóval hamarabb elindultunk haza, amikor megláttam a Bubble Tea helyet, amit imádok és kipróbáltam az új Nutella ihlette italt. NUTELLA. IHLETTE. Persze, hogy ki kellett próbálnom...de meg kell mondjam, nekem sajnos nem ízlett >.< De hé, legalább adtam neki egy esélyt. Mikor már otthon voltunk, egyszercsak jön Felix és hozott nekem ajándékot: vett nekem egy kecses aranygyűrűt, teljesen lenyűgözött! Le kell szögeznem, hogy ez nem egy eljegyzési gyűrű, csak a félreértések elkerülése végett. Végül itt vannak a dolgok, amiket ma vettem. Ennyi volt! Most vacsora idő van és úgy terveztük, hogy megnézzük a Cloverfield2-t, de Felix szunyókál és nincs szívem felébreszteni. Ehelyett főzök valami, rakok tüzet és nézem a Netflix-et (remélhetőleg az étel illata nem érbeszti fel)." 

Április 5:
"Minden hónapban legalább egyszer keresek egy gyűrűt, de nem találom... rájöttem ez azért van, mert nem megfelelően tárolom őket. Úgy döntöttem, hogy ebbe a nagy kuszaságban rendet rakok. Kezdjük a nyakláncokkal - a legrosszabb mind közül. Általában egy helyre rakom, de amikor húzom kifelé akkor rendkívül óvatosnak kell lennem. Úgy oldottam meg a problémát, hogy 3 különböző csoportra osztottam őket, hogy ne törjenek meg és vesszenek el. (...) Elértünk a karkötőkhöz. Ezeket is 3 külön tasakba raktam, hogy könnyebben megtaláljam. Aztán ott vannak a gyűrűk, amivel hál istennek nincs sok gond. (..) A listán következő: fülbevalók. Valójában nincs túl sok belőle. Az elmúlt néhány évben nem nagyon hordom őket, csak bizonyos okból veszem fel. (...) Egyébként a legjobb módja a fülbevalók tárolásának, hogy egy kartonlapon lyukakat vágsz és arra felakasztod. És végül itt vannak a kitűzők. A gyűjteményem lassan növekszik. Egy tasakban tartom őket. Korábban megmutattam, hogy mik azok az ékszerek, amiket sosem veszek le (ezek nem jelentek meg újra ebben a posztban - sajnálom). (...) Valószínüleg észrevetted, hogy jobban szeretem az aranyat, mint az ezüstöt. Neked van tipped a kiegészítők tárolására?"

Április 7:
"A nap, amikor vezettem az UK-ban. Végül eljött. Abszolút imádok vezetni, pihentetőnek és csodálatosnak tartom. Órákat tudtam vezetni, amíg Olaszországban éltem, új helyeket láttam, jól éreztem magam miközben zenét hallgattam, amíg úton voltam. Szerettem a hosszú túrákat. Imádtam órákat vezetni, csak azért, hogy eljussak egy helyre. Tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbb ember ezt utálja, de nekem ez mindig is kellemes élmény marad. Van egy halom élményem, például a barátom Daizo 40 percnyire lakott tőlem; elvezettem egészen a Garda tóhoz; vettem kaját és a kocsiban megettem, ezzel egy csomó idő eltelt; nyitva volt a tető, miközben nyáron esett az eső; hazavittem Daizo-t hajnal 3-kor, amikor egy kocsi sincs az utcán. Olyan békés. Szóval a kocsivezetés több annál, minthogy van egy saját autód. Ez valami, amit szeretek csinálni, mert kalandokban vehetek részt, amik emlékeké válnak. Amikor az Egyesült Királyságba költöztem, minden megfordult és féltem. A legtöbb ember azt mondta: "Ha Brightonban élsz, nincs igazán szükséged autóra." - ami igaz, de ezt mindenképp meg akarom csinálni. 3 év eltelt azóta és már nem bírok tovább magammal. Összeszedtem az erőm és beültem Felix kocsijába és vezettem. Elvitt a parkolóba és ott gyakoroltam.
Amikor több önbizalmam lett, a környéken kezdtem el vezetni. Volt egy félelmem (ütközés egy másik kocsival/tökre teszem a kocsit), ami a vezetés közben erősebb lett: amikor a kereszteződésben mindenki rám várt, hogy átmenjek, annyira ideges lettem, hogy amikor fordultam lefulladt az autó. Mindenki rám várt, de az autó leállt. Egy pillanatra elkapott a pánik, de gyorsan összeszedtem magam, beindítottam a kocsit és tovább mentem. Szóval ez amolyan töréspont volt számomra. Az egyik dolog, amitől annyira féltem, megtörtént, tudom, hogy nem szabad emiatt gyötörnöm magam. Megtörtént. Nem szabad lehúznom magam, ez volt az első napom, a dolgok majd javulnak. Néhány perccel ezután kész voltam arra, hogy egy nagyobb útat megtegyek. Annyira jó érzés volt. Nem féltem többé. Persze, kell még idő, hogy teljesen visszarázódjak. (...) Azt hiszem a következő lépés az, hogy veszek magamnak egy autót, így ismét folytathatom a kis kalandomat a barátaimmal. Most az időjárás egyre jobb, szóval lehet ez a legjobb alkalom erre. Sajnos UK egy sziget, így nem importálnak be minden autót, pedig szerettem volna a sajátomat. A top választottam egy Daihatsu Trevis. CSAK. NÉZD. MEG. EZT. Teljesen imádnivaló. (...) Van egy autó, amit igazán kedvelek, a Nissan Figaro - a brit piacon elérhető, teljesen olyan mintha egy Disney meséből származna. Néhány évvel ezelőtt tweeteltem egy kocsit, hogy magaménak szeretném ezt a régi modellt (1990). Attól tartok, hogy nem lenne alkalmas a napi városi használatra. (...) Szóval maradok a hagyományos autóknál, mint például a Mini, Smarts és 500-as, ha a választásom egy kis autóra esik. Felixnek egy Mini-je van, szóval úgy gondoltam, hogy egy Fiat 500-as kocsim lesz. Mit gondolsz?" (végül az is lett - szerkesztő)

Április 9:
"Közreműködik a Sailor Moon szemceruza. Japánban vettem és nem bírtam tovább várni. (...) Ez nem egy szuper termék bemutató, kiváló minőségű képekkel... csak úgy éreztem, hogy bemutatom ezeket a termékeket. Itt vannak a termékek. ALAP (...). PÚDER (...). SZEM (...). A szám körül a bőröm nagyon száraz mostanában, van rá valami javaslatod?"

Április 11:
"A legfinomabb süti, amit valaha ettem! Komolyan mondom, soha nem szerettem annyira a megosztó gombot a laptopon, mint most. Nem néz ki valami csodásan, de hidd el, CSODÁLATOS ÍZE VAN. Ma találtam egy csomó kókuszreszeléket a konyhaszekrényben, szóval fel is használtam. Rákerestem receptekre és ezt dobta ki. (...) Ezekre a hozzávalókra van szükséged (képen - 1 és 1/4 bögre liszt, 1/2 teáskanál szódabikarbóna, vanília aroma, 125g vaj, 1 tojás, 1 bögre porcukor, 1 bögre kókuszreszelék) és most térjünk rá az elkészítésre. Egy közepes méretű tálba öntsük bele a lisztet, egy csipet sót és a szódabikarbónát. Keverd össze és rakd félre. Egy másik tálba rakd bele a szobahőmérsékletű vajat és add hozzá a porcukrot. Használd a keverőt és verd fel. Ehhez a tálhoz add hozzá a tojást, keverjük össze egy kanállal. Most hozzáadjuk a lisztes mixet a cukros mixhez. Hozzáadunk egy fél teáskanál vanília aromát majd a kókuszreszeléket. Apró golyócskákat formálunk és ráhelyezzük a tepsire (sütőpapírral bélelt). 175 fokon 8-10 percig sütjük. Ne hagyd magad becsapni, mert úgy tűnhet, hogy még nincs kész, de ha tovább bent marad akkor csak megég. Hagyd hűlni. Most óvatosan vedd le a tepsiről és szórd meg kókuszreszelékkel a tetejét. Nagyon remélem, hogy kipróbálod ezt a receptet, mert számomra nagyon kellemes meglepetés volt."

Április 13:
"Körübelül 1 hónapja kezdtem el festeni a vásznon. Nemsokra rá megkérdeztem Felix-et, hogy szeretne-e velem festeni, mert jó móka lehet együtt festeni; így is tettünk. 3 különböző festményt csináltunk az elmúlt hónapban és nagyon élveztük az elkészítését: bámulatos, hogy milyen egyedi készül 2 ember különböző művészi érzékéből. Nincs szükségünk az összes festményre, mert a legtöbb fal már felvan díszítve, de arra gondoltam, hogy eladom őket és a bejövő pénzt jótékonysági célokra adnánk. Arra gondoltunk Felix-el, hogy felrakjuk a Depop-ra  - Art By Melix - ahol sikerült 3 darabot eladni egy hónap alatt, aminek a bejövő pénzét félrerakjuk, hogy később továbbíthassuk. Nincs magas áruk a festményeknek, így az emberek könnyen megvásárolhatják. Mit gondolsz erről az elképzelésről? Azt hiszem működne egy pár dolog miatt: Felix és én kreatívkodhatnánk és jól érezhetnénk magunkat, emellett pedig az emberek megkaphatnák az aláírásunkat egy festménnyel, amivel díszíthetik a lakásukat, valamit segíthetünk másokon.
Itt van az elsőszámú festmény: Több színnel egyszerre fröcsköltük a vásznat, vízzel keverve. Rendetlen és élénk. Második számú festmény: A háttér árnyékolást én csináltam, mikörben Felix a dizájnt a tetején. Itt tudom jobban megmutatni, mennyire más esztétikailag, de minél tovább nézed, annál érdekesebb. Harmadik számú festmény: Ennek a hátterébe teljesen szerelmes vagyok. A gyönyörű eget jutattja eszembe. Akartunk bele valamit, így a kezünket körbe festettük, ami a középpontban van és kicsit kibillent a háttér szépségéből. Ez az egész már most elég sok időt igényel a sűrű hétköznapokban. Nem tudom mikor fogunk újakat csinálni, talán májusban, de adj egy kis időt nekünk."

Április 14:
Marzia előző posztjához rengeteg negatív komment érkezett, mint például "Ne használd a jótékonykodást ürügynek", "Csináld csak hobbiként", "Gyerek gondolkodásod van". Ami persze nagyon rosszul esett Marzia-nak, hiszen tényleg csak segíteni akar másokon és ezt kapja cserébe...

"Egyértelműen volt lehetőségem reagálni, de most írok róla egy egész posztot. Nem mondanám, hogy ideges vagyok, de szeretném ha tudnád, hogy ez a téma mélyen érint. Ahogy nőttem fel, szenvedélyemmé vált a művészet, divat és az írás. Mindig kreatív gyerek voltam. Folyton mást festettem és rajzoltam, de imádtam, mert úgy éreztem, hogy valami jót csinálok. Mindig olyan munkára vágytam, ahol kijöhet a kreativitásom, nem számít mi az, csak szórakozató legyen és mellette tapasztalhassak meg új dolgokat, amik a kreativitásomat segítik előjönni. Amikor a középiskolai jelentkezéseket le kellett adni, azonnal tudtam, hogy olyan helyet kell keresnem, ahol a divatot és művészetet tanulhatok. Bár az írásban és az olasz nyelvtanban is nagyon jó voltam, még mindig a művészeti iskolákat néztem. Sajnos a szüleim azt hitték, hogy ebben nincs jövő, ezért követtem a tanácsukat és turizmus és gazdaság szakon tanultam tovább. Ez azt jelentette, hogy nem voltam oda a tantárgyakért, csak egyszerűen megtanultam őket és így a szenvedélyem a háttérbe szorult. Tanultam angolul, franciául, spanyolul és elég gyorsan felfedeztem magam valamit: szerettem beszélni franciául és nagyon élveztem a francia nyelv és kultúra tanulását. Egyre jobban élveztem és egyre több dolgot tanultam meg az utazással kapcsolatban, ami eddig az eszembe se jutott. Mai napig izgatott vagyok, ha megtervezhetek egy utazást nem csak magamnak, de más embereknek is.
Szóval matekból nem voltam igazán jó, de kibővítettem a látókörömet és így megtanultam pár dolgot, amit a művészeti iskolában nem tudtam volna. Így sok év után hálás vagyok. Eleinte utáltam az iskolát, nem akartam változni, de végül engedtem és utaztam, nyelveket tanultam, ami kitette az életem nagy részét. A rossz oldala az, hogy soha nem volt esélyem kiteljesedni profi szinten. Mindent, amit csináltam, az mind saját tudás volt, soha nem tanították. Épp ezért a középiskola után felvételt nyertem a Művészeti Egyetemre. Itt volt az esélye annak, hogy tanulhassak. De azt hiszem ez nem az én utam volt: azon a nyáron találkoztam Felix-el, mint azt mindannyian tudjuk, Daizo, a barátom által ismertem meg, mert megosztotta velem Felix egyik videóját. Pár hónappal később találkoztunk, emlékszem, pont elérte a 10.000 feliratkozót, amikor meglátogatott Olaszországban. Ezen a ponton az életem két lehetőség előtt állt: 1. Az egyszerűbb. Elmegyek az iskolába, megkapom a diplomát, esetleg Párizsban kapok művészeti munkát; 2. Mindent feladok és az ösztöneimre hallgatok. Nem fogok hazudni. Hetekig gondolkoztam azon, hogy mit tegyek, Felixnek is üzentem, hogy nem tudom mit csináljak. Nem tudtam, hogy mindent tegyek kockára és majd lesz valami. Vagy menjek a kijelölt utamon, amit ostobaság lett volna elengedni. Néhány napon belül rájöttem, hogy mit csináljak: nem akarok azért félni, mert nem tudom mi fog történni, hogy mire számítsak; szerettem volna egy kis izgalmat az életembe még akkor is ha sokkal nehezebb lesz.
Így összecsomagoltam, elköszöntem a családomtól, a barátaimtól, a kutyáimtól, a kocsimtól, a megtervezett jövőmtől és vettem egy jegyet Svédországba, anélkül, hogy tudnám mennyi ideig maradok, béreltünk egy apró, kicsi lakást Felix-el Partille-ben. A bérleti díj nagyon alacsony volt, de nekünk még ez is drága volt: Felix csak nemrég kezdte el a YouTube-ozást, mindenhol otthagytam az önéletrajzomatm, közben kutyákat sétáltattam a lehető legőrültebb időpontokban nappal és éjszaka. Nehéz volt, de próbáltuk a legjobbat kihozni belőle és közben boldogok voltunk, hogy itt vagyunk egymásnak. Az első közös karácsonyunk közeledett. Ekkora találkoztam Felix szüleivel először, akik adtak nekünk némi pénzt, mint ajándék, és ekkora lettem szerelmes Mayába. Közvetlenül ezután, megnyitottam a YT csatornámat. Nem akartam, hogy mindenki csak Felix barátnőjeként ismerjen, nem szerettem volna, hogy így hívjanak. Csak egy kis sarkot akartam, ahol megoszthatom a dolgaimat az emberekkel. Végül beadtam a derekam és Felix megosztotta a követőivel a videóimat; hiszen az életem része volt, nem tagadhattam le. Sajnos ez azt jelentette, hogy amikor csak online leszek, hogy a legtöbb ember csak "Felix barátnőjeként" fog ismerni". Nem bánom ezt a szerepet, csak mindig azt szerettem volna, hogy az emberek magam miatt ismerjenek/szeressenek. Sokszor beszéltem erről a videókban, de nem számított mit mondtam, nem számított mit értem el saját erőmből, mindig Felixhez visszavezettek és hogy csak neki köszönhetem a sikeremet. Biztos van benne valami igazság, de meg szeretném köszönni azoknak az embereknek, akik magam miatt szerettek már kezdetben. A legszomorúbb dolog az, hogy nem csak random emberek keveredtek a csatornámra, hanem nagy vállalatok és sajtók is. Ezen nem arra fókuszáltak, hogy mit csinálok. Sokszor csak szaftos részleteket akartak kideríteni a Felix-el való kapcsolatomról egy interjú során. Nem nagyon foglalkoztam velük, de nem zavartatták magukat, megkérdeztek inkább valaki mást.
A legrosszabb dolog a közelmúltban, hogy amikor megjelent a könyvem, a legtöbb kiadó úgy hirdette, hogy Felix barátnője könyve - pedig semmi köze nincs ehhez. Nem számít mennyire keményen próbálkozom, semmit nem tudok elérni ez ellen. Fárasztó. (...) Feladtam valamit? Nem. Elbuktam valamiben? Nem. Csak beleadok mindent. Azt teszem, ami boldoggá tesz. Nem vagyok maximalista, csak kreatív ember vagyok. Számomra ez azt jelenti, hogy szebb és jobb videókat adjak ki és inkább folyamatosan új tartalommal és ötletekkel jövök. Létrehoznék egy kulcsót ide. Néha nyers, néha polírozott; máskor butus, míg máskor értelmes. Semmi nem fogja visszatartani a videóimat, még akkor is ha azok nem remekműk. Mert én se vagyok remekmű, egy folyamatban lévő munka vagyok. (...) Mikor megyek valami után, legyen az írás, egy könyv, egy festmény, egy videó felvétele, kollekció tervezése... magamért csinálom. Nem várom, hogy sikeres és szuper legyen, mert még sokat kell fejlődnöm, hogy elérjem az álmaimat. Nagyon elégedett vagyok a döntéseimmel, amiket eddig hoztam; nem mindig tudja az ember, hogy mi a helyes, de a legjobb, ha ilyenkor hagyod, hogy az ösztöneid irányítsanak és kövesd a szíved.
Semmit sem bántam meg és ez az élet sok örömöt hozott az életembe, de keményen dolgozok. Az életem így alakult, ennek köszönhető az, hogy ilyen vagyok. Követhettem volna a biztonságosabb útat, de itt volt a lehetőségem, hogy egy jobb és bővebb életet éljek tapasztalatokkal: nem csak azt kaptam, hogy az álmaimon dolgozhatok, hanem nem muszáj csak egy dologra koncentrálnom. Utazok, festek, írok, videót szerkesztek, kreálok és tervezek amit csak szeretnék...bárcsak mindent egyszerre. És persze nem tudom megváltoztatni, de a legtöbb ember úgy gondolja, hogy valójában ennek az ellenkezőjét csinálom. Azt akarom, hogy többet nézzenek ki belőlem, mint egy író vagy egy divattervező. Nekem több rétegem van, amire nem elég egy címke. Még akkor is, ha az emberek nyomnak lefelé és egy bizonyos módon bírálnak engem, üzenném nekik, hogy teljesen jól vagyok, építem az életemet és várom, hogy elérhessek új célokat az életemben, valamint tanulhassak és új dolgokat tapasztalhassak meg az életem folyamán. Ne korlátozd le önmagad, mert félsz, hogy elbuksz. Ne tegyük csak azért azt, mert mások azt várják el tőled."

Április 17:
"Boldog Vasárnapot! Vannak terveim a hétvégére, mivel Felix jelenleg Svédországban van és nagyon sok munkám van és emellett szeretnék felkészülni arra, hogy a szüleimmel találkozom a jövőhéten... tudtam, hogy felborul az elképzelésem. Menjünk vissza Péntek estére, amikor Felix elment, kijött egy új epizód a Good Morning Call-ból. Erős volt a kísértés, hogy nélküle nézzem meg, de ellenálltam, és úgy döntöttem, hogy megnézem a Terrace House-ot a Netflixen. Foglalmam sem volt, hogy miez, a leírásból úgy jött le, hogy hasonló a Big Brother showhoz (amit nem szeretek), de EZ A LEGJOBB SHOW. Oké, talán nem, de azonnal megfogott. (...) Más nagyon nem történt aznap, csak a megszokott dolgok. Csináltam tüzet és fél óra múlva ment le a Nap. Maya és én (Edgar egy barátnál van) lementünk a tengerpartra nézni a naplementét. Minden olyan nyugodt volt. Nem fújt a szél (furcsamód). Csodálatos volt. És abban a pillanatban rájöttem, hogy meg szeretnék mutatni pár zenét. (...) 1. Hollow Coves - The Woods, 2. Simen Mitlid - Vacation, 3. Cinders - Hope You Do. Menjünk tovább az éjszakára. Annyira okos vagyok, hogy ilyen későn nézek ijesztő videókat és amikor kellene aludnom, nem megy, ezért úgy döntöttem, hogy a fürdőbe égve hagyom a lámpát, ami kellemes fényt áraszt a hálószobába. Már majdnem elaludtam, amikor úgy éreztem, hogy minden egyre sötétebb körülöttem (még úgy is, hogy csukva volt a szemem, pedig a fényt úgy is lehet "látni"). Kinyitom a szemem és látom, hogy nem ég a lámpa; gondoltam, hogy nem hagyom magam, biztos csak kiégett a lámpa. Körübelül 5 perc múlva a lámpa újra elkezdett égni. Azon a pontos kicsit megijedtem, magam köré húztam a takarót és egyenesen bámultam az ajtót. Semmi nem történt néhány percig, majd hallottam, hogy mintha járkálnának bent (a padló már elég régi). Még mindig próbáltam reálisan gondolkozni, biztos csak a szomszéd hangoskodik már megint - mint általában minden hétvégén. De újra hallottam a zajt és a fény ismét kialudt. Úgy döntöttem, hogy felkelek és a telefonommal világítottam, mert nincs lámpám az éjjeli szekrényen. Elértem a fürdőszobához és lekapcsoltam a villanykapcsolót - de ugye közben nem volt fény - és újra bekapcsoltam. Visszamentem az ágyba, elővettem a laptopom és a Good Mythical Morning lejátszási listát hallgattam mert nem bírtam elaludni."

Április 18:
"Már nagyon vártam, hogy elővegyem a biciklimet és elmenjek piknikezni. Tervben volt Felixel, de állandóan esett... de végre sikerült! Ma elmentem az edzőterembe, a postára, találkoztam az asztalossal a ház miatt, és végül Felix-el ebédidőben és készen álltunk az indulásra. Úgy döntöttünk, hogy eltekerünk a Palmeira Square-re, ahol a kedvenc szendvicsbárunk van: Tom's. Szép kis hely, szeretek oda járni, mert a tulajdonos a legkedvesebb ember, mindig emlékszik a rendeléseinkre, és a szendvicsük isteni. Ha Brighton & Hove környékén jársz, akkor próbáld ki! Nem fogod megbánni! Az is segítség, hogy lenyűgöző területen helyezkedik el: látod az óceánt és a gyönyörű épületeket. Nem is beszélve a régi templomról. A képek nem adják át az érzés, de legalább láthatod, hogy miről is beszélek. Minden olyan kényelmes és festői. Ezért szeretem Brighton-t. (...) Felixel csodás időt töltöttünk együtt, de csak kevés ideig, mert most érkezett vissza Svédországból és szaladt vissza dolgozni. Mégis nagyon szép piknik volt, nagyon izgatott voltam, hogy pár képet megosszak veled!"

Április 19:
"Még ide nem hoztam lookbook-ot, de most itt van. Mostanában a 3 kedvenc online üzletem: az Asos, az Olive Clothing és a Dahlia. Most az Asos-ra összpontosítottam, bár van pár termék más márkától. (...)"

Április 21:
"Szükségesnek éreztem, hogy megnézzem ezt a Játék Múzeumot. A hely a Brighton Station híd alatt van. A környéken nem vagyok ismerős és a biciklimet se hagynám az üzlet előtt. A jegyek kicsit drágák - 6.50 font, de ez nem akadályozott meg. Amikor felsétáltam a lépcsőn, megcsodálhattam néhány régi játékot, címkével és gyártási évvel együtt. Rögtön lenyűgözött és az ablak előtt maradtam egy ideig. Nem fogok hazudni, de bárcsak hazahozhattam volna pár darabot, annyira cukik (oké, meg talán kicsit hátborzongatók). (...) A látogatás után úgy éreztem, hogy be kell szereznem valami nagyon régit a gyűjteményembe: ezért megálltam a Paradise-ban körbenézni és ezt a szép baba fejet találtam."

Április 22:
"Nem ez az első alkalom, hogy a szüleim látogatóba jönnek, de eddig soha nem hoztak magukkal senkit. Ez azt jelenti: nyomás. Őrület! Amikor elköltözöl a szüleidtől és megtalálod a saját helyedet, fontos a jóváhagyásuk, meg szeretnéd mutatni, hogy tudsz magadra vigyázni, törődsz az élettereddel, így minden alkalommal, amikor jönnek, megpróbálom a legjobbat kihozni a házból és extra széppé varázsolni. Ilyenkor, még akkor is ha más emberek jönnek, azt szeretném, hogy büszkék legyenek rám. Ma reggel jöttem rá, hogy mennyi munkát kell megcsinálnom! A lakás nagy rendetlenség volt, ami elég ritka, mert Felixel folyamatosan rendet tartunk. Így feltűrtem a ruhaujjam és az egész napot azzal töltöttem, hogy a újra festés után minden csillogjon. Végül kész vagyok és gondoltam megmutatom, hogy milyen lett. Mindig kértek tőlem a marcipánok ház-túrát, de őszintén nem nagyon akartam ilyet csinálni... de most lehetőség nyílik arra, hogy megvizsgáld az otthonom. Itt a konyha (...). Még a nappali nincs 100%-osan kész, mert ahogy látod, a tükör a padlón van, nem pedig a falon. De meg lesz oldva, mert holnap az apám felrakja. Azt kívánom bárcsak csináltam volna egy előtte-utána összehasonlítást képekkel az irodámról, mert komolyan nagy rendetlenség volt. (...) És itt van a hálószoba, ami már sokkal tisztább. Valóban átcseréltem az ágyneműt, pedig pár nappal korábban lett cserélve. Mindennek tökéletesen kell kinéznie a vendégek érkezése miatt. Úgy érzem, hogy ettől a poszttol most őrültnek nézel. (...)"

Április 26:
"Sok ember bókol YouTube-on és Instagramon, hogy milyen egészséges a hajam, ezért itt az ideje, hogy megtudd, mitől ilyen. Ebben a posztban beszélek egy kicsit a termékek használatáról, a hajam stílusáról és a mosási folyamatról. Úgy döntöttem, csinálok egy képet a hajamról, az 5. napon, mióta nem mostam meg, szóval láthatod, hogy mennyit változik a mosás után. Az első téma az, hogy milyen gyakran mosom a hajam: mint minden tinédzser, naponta mostam a hajam, anélkül, hogy felismertem volna, hogy mennyi kárt teszek ezzel a hajamnak. Nem azért mert olyan gyorsan zsírosodott a hajam, hanem azért mert rossz termékeket használtam, amik ezt váltották ki, többet és többet kell használni, annak érdekében, hogy úgy érezd, hogy tiszta a hajad. Ezzel egyidőben a hajam nem "lélegzett". Amikor megütöttem a húszas éveimet, rájöttem, hogy léteznek száraz samponok és minden megváltozott! Képes lennék minden második nap lemosni a hajamat, de elég hamar belefáradtam abba, hogy a hajam száraz, szóval próbáltam úgy kihúzni, hogy minél később kelljen hajat mosnom. A hajam elég hosszú, eléri a mellkasomat is, de vékonyszálú. Ez azt jelenti, hogy akármennyire is szeretném nem lesz több, ezért még évekkel ezelőtt bővítettem a hajam. Mindegy, kétségbeesetten kerestem a megoldást, hogy egy egészségesebb hajat kaphassak és végül láttam a YT-on egy videót, amiben elmondták mit kell csinálni, hogy csak hetente egyszer mosd a hajad. Kipróbáltam és a mai napig csinálom. Általában 5 napig bírja a hajam.
Mivel ilyen vékony a hajam, nem szoktam festeni, leginkább csak a végét. A hajam nem bírná a folyamatos festést, de mikor a vége színes azt nagyon szeretem. Itt van néhány termék, amiért mindig vissza megyek. Próbáltam újdonságokat kipróbálni, de mindig ezeket veszem meg, mert tudom, hogy ezek azok a termékek, amiktől ilyen szép lesz a hajam, puhának érzem, szebb megjelenése van. Az Ultimate Blends keveréket használom a Garnier-től, és tudom, hogy szőke hajra, de az, hogy kamilla illatú, vonz engem - ettől függetlenül ugyanúgy hat. A maszk talán a legjobb, amit a hajammal tettem és úgy érzem, hogy a sampon így méghatékonyabb. Szoktam házi maszkokat is csinálni a hajamra, de nem igazán vállnak be. Térjünk rá a stílusra: először sprével lefújom, hogy védje az egész hajamat (nem tudom megmondani, hogy ez jót vagy rosszat tesz neki) a szárítástól, aztán kb 70%-ig megszárítom a hajam, aztán hagyom, hogy maga száradjon meg. Éjjel szoktam hajat mosni, ami azt jelenti, hogy néha használok hajfánkot vagy egyszerűen összekötöm, mint egy zsemle (vagy egyszerűen csak összekötöm, mindegy mi lesz a végeredmény) és reggelre szép hullámos lesz a hajam... de ez nem történik meg túl gyakran, ezért göndörítőt használok - ritkán. Ilyenkor a göndörítés után beolajozom a végét, ami kicsit rásegít, hogy tovább tartson a göndör. Az egyetlen hajkefe, amit évekig használni akarok, az a Tangle Teezer: kifésülöm a hajamat fájdalom és gubanc nélkül. Majd egy erős hajlakkal lefújom a hajam, hogy a szél ne vigye szét. Általában a hullám az első 2 napban látható, aztán próbálom újra csináni hő nélkül, amit fixálok egy sprével és jobbak mint az első göndör fürtök. Ez az én "hamis" egészséges hajam."

Április 27:
"A hónapban hamarosan vége, és sok minden történt velem! De ahelyett, hogy arról beszélnék, amit már ide felraktam, inkább 3 dologról beszélnék, amibe beleszerettem. #1 Too Faced-Édes Őszibarack (szemhéjfesték paletta) Láttam egy videót Bunnynál néhány hete és emlékszem, hogy rákattintottam a szünetre és rögtön megrendeltem a palettát. (...) #2 Leon-Gyors vegetáriánus (szakácskönyv) Nem fogok hazudni, mindig kiszoktam bővíteni az elkészítendő ételt. Soha nem éreztem azt, hogy pontról pontra kövessem a receptet. (...) Vegetáriánus vagyok, és még a mai napig meglepődnek az emberek, hiába készítek videót vagy képeket az instagramra. (...) #3 Vidám szilvesztei képeslap Ez a posztom fénypontja. De elmagyarázom... Mint tudod a szüleim és néhány rokonom látogatott meg a hétvégén. Úgy döntöttem, hogy elviszem őket körbenézni a Snoopers Paradise-ba - már beszéltem korábban erről a boltról, ahol csodás régies dolgokat találok-, miközben nézegettem a régi fotókat, ezt a képeslapot találtam. Az üzenet maga keltette fel az érdeklődésemet. Amikor a kezembe volt melegséget éreztem. Nem engedte, hogy letegyem. A nagynéném látta, hogy tetszik, ezért felajánlotta, hogy megveszi nekem - köszi Resi! Így mikor hazaértem, megvolt mindenem! (...)"

Április 29:
"Elég csak ránézni és úgy érzed máris hibátlan a bőröd. A kozmetikai iparban hatalmas, másrészt a legjobb termékeket készíti. Fontos az is, hogy nem állatokon tesztel. Nos, Britta barátom küldött nekem néhány koreai terméket. A tetején néhány imádnivaló zokni volt. Termékek: Rich Moist Foaming Cleanser, Supple Preparation Facial Toner, Rich Moist Soothing Serum, Rich Moist Soothing Cream, Blemish Cream, Natural Fit Concealer, Szappan, Arc maszk, Gentle Black Deep Cleansing Oil, Pure Vitamin C, Midnight Blue Calming Cream. Ezeket küldte nekem Britta, de mindenből kettőt küldött ezért tartok egy nyereményjátékot (már lezárult aznap éjfélkor - szerk), még akkor is, ha nagyobb dolgokat szoktam postázni."

Április 30:
"Múltkor Felixel elmentünk piknikezni, de akkor nem jöhettek velünk a mopszok, de ma is nagyon szép időnk volt, ezért Mayával és Edgarral elmentünk a Preston Parkba. A park nagyon nagy. Egyszer voltam itt a szüleimmel is. Elkezdtünk piknikezni, de egy órán belül jöttek a felhők és ideje volt mennünk. A park területén sok teniszpálya, focipálya és kávézók vannak, de mi csak a park közepére mentünk, ahol találtunk egy hatalmas nagy fát és megállapítottuk, hogy a szél miatt nem lehet normálisan lerakni a pokrócot. Hát nem király ez a fa? Az időjárás folyamatosan változik: az egyik pillanatban napos, a másikban meg borult. Maya abszolút szeret a szabadban lenni. Már 10 múlt, de még mindig tele van energiával. És akkor ideje volt menni. Nem lakunk valami közel ehhez a területhez, de minél előbb vissza szeretnék menni. Most itthon vagyok és készülök sütit sütni PJ-nek és Sophie-nak, akik jönnek hozzánk vacsorázni és nézni horror filmet."

2016.08.08. 09:41, klauu

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés